Ősz
Szeretem a Napnak gyenge sugarát,
mely a fátyolos felhőkön át tekint le rám.
Gyenge érintéssel símogatja arcom,
de a közelgő téllel még egy kicsit harcol.
Sárga fényt terít szét az otthonok falára,
múló melegével émlékeztet a nyárra.
Titokzatos álomporát hinti szét a Földre.
Ily módon bírja rá a kényszerpihenőre.
Távolban - a róna fölött - nem kék már az égbolt.
Szürkés színű felhőivel őszi tájat rajzolt.
A kopaszodó faágakon alig van madárka.
Színes virágocskák a mezőt ott hagyták....magára.
Lenge szellő fújdogálja a közelgő tél dalát.
Lehelése erősebb már,mint a fáradt napsugár.
S kőrbe járja folyók,tavak tiszta hűs vizét,
búzát termő arany mezők üres felszínét.
Furcsa mámor lebeg a természet felett.
Békés nyugalommal várja a közelgő telet.
S ha a helyén van már minden,mi csak lehet,
ásítva üdvözli a hulló hópelyheket.
1993.09.23.
K.V.